Georgia info

Kartveli, Georgia, vagy oroszosan Grúzia

Örményország mellett amásik dél kaukázusi köztársaság Sakartvelo, vagy Georgia. Azért nem Grúziát írok, mert az már pejoratív kifejezésnek számít, az egy orosz ragadványnév, mivel a grúz megnevezés, oroszul teherhordót jelent. Most a másik ragadványnevet használják a György országot, Georgia-t. Ezzel is kimutatva, hogy most Oroszország helyett, az USA és Izrael felé vették az irányt Sevarnadze megbuktatása után. Most egy amerikai iskolákon felnevelkedett elnökük van, aki felépített itt egy amerikai rendszer alapján új nyugati rendőrállamot. Kifele leszámol a korrupcióval, azért, hogy mindent a maga szűk cionista klánja hajthasson végre. Itt sokkal nagyobb változások mentek végbe 4-5 év alatt, mint Örményországban. Georgia jelenleg a világ 14. legnyitottabb, vagyis legliberálisabb gazdasága. Itt mindent privatizáltak még az állami épületek 99 %-át is, postát, Meteorológiát…

A 2008. augusztusi rövidke próbálkozása volt Szaakasvilinek, hogy visszafoglalja Dél-Oszétiát és Abháziát. Azonban ezzel azt érte el, hogy teljesen végképp elveszítette, mindkét területet, ezek a területek mára FÁK tagállamok lettek, és több ország is elismerte függetlenségüket, igaz nem annyi, mint a cionista bábállamot, Koszovót.

A Georgia, Györgyország név onnét származik, hogy a Grúz Ortodox Egyház és a Gregoriánus Egyház is, sárkányölő Szent Györgyöt grúz, kartveli származásúnak tartják, aki az asszír palesztinai Lódban születtet és több hadjáratott vezetett a birodalomban köztük Mingréliába, és Kakhetibe is. Sárkányölő Szent György grúz származása szerintem bizonytalan, mivel, ahol született Lyda (Lód) akkoriban, főként palesztinok, örmények és görögök éltek. Sárkányölő Szent György a Márvány tenger parti Nikomédiában (most Izmit, vagy Kocaeli) halt meg.  A másik hogy ezer évig csak egyházi főként a gregoriánus egyházban, szerepelt ikonokon. Innét vették át a pravoszlávok, vagyis a keleti ortodox keresztény egyházak Sárkányölő Szent György ábrázolását, és vették fel legnagyobb szentjeik közé. Így lett Moszkva jelképe, védőszentje és címerképe. Jelentős az Ukrán Ortodox Egyháznál is, de a legrégebbi keresztény egyház az Örmény Apostoli Egyháznál is nagyon jelentős szent. A Szent György kereszt megjelenik az angolszász országok zászlóiban (Anglia, Jerney, Man…) és a Skandináv országok zászlóin is szerepel Dánia, Norvégi, Svédország, Feröer, Izland. A 2005 után csinált új grúz / georgiai zászló eltér, a Bosznia-hercegovinai és koszovói mesterséges (UN) zászlóktól. A az új georgiai zászlót próbálták történelmi alapokra (13. századi) támasztani. A grúz nemzeti lobogó fehér alapon a vörös Szt. György kereszttel (ez Anglia zászlaja is), a négy sarkában egy-egy pici vörös kereszt van. A georgiai hadi lobogó a dán zászló színeit használva, vagyis vörös alapon a fehér Szt. György kereszttel. A georgiai tengerészeti lobogó, meg az Egyesült Királyság színeinek fordítottja.

 

Vexilológiából (zászlótan) visszatérve az ország elemzésébe, Georgia nagyon tagolt ország nem csak földrajzilag, fajilag, vallásilag, geopolitikai és társadalmi szempontból is. Az országnak csak nagyon kis területe fekszik a földrajzilag vett Európában, vagyis a Nagy Kaukázus vízválasztójától (gerincétől) északra.  A Kazbegi (Stepantsminda térsége) /ez régen oszét/alán/jász terület volt/.;  a Shatili és Omalo (Tusheti) térsége  ez régen csecsen / icsker terület volt. Az európai területe nem nagyobb 1500 km²-nél.

Az ország jelenlegi területe kb. 57.200 km² (Abházia és Dél-Oszétia nélküli adat).

A lakossága kb. 4,5 millió, azonban több területe nem tekinthető etnikailag homogén területnek. Gondolok itt Dzavakhetire, amelyik területet még Sztálin csatolta a Grúz SZSZK-hoz, Örményország rovására. Dzsavakhetiben (Ahalkalaki, Ahalcihe vidékén) még mindig 85 %-os többségben vannak az örmények. Marneuli és Rustavi térsége azeri többségű.

Az egyetlen egy megmaradt autonóm köztársasága Adzsária, azonban csak látszat köztársaság, ott már rég nincsenek többségben az adzsárok vagyis a georgiai muszlimok. Az adzsárok nyelvileg teljesen azonos nyelvet beszélnek, mint a georgiaiak többsége a kartvelit beszélik. A nyugat georgiai nyelv a migreli, ezt a mai Poti, és Zugdidi környékén beszélik, (közel az abház határhoz). A szván nyelvet Szvanetiben északnyugat Georgiában. Nyelvészetileg ők is a georgiai nyelvcsalád tagjai. Ahhoz, hogy Georgiát jobban megismerjük, megértsük, ismernünk kell az adott történelmi régiókat, tartományokat, amik egykor külön fejedelemségek, később királyságok voltak. A főbb történelmi régiói. ÉK-en Kaheti (ezt nevezik a bor őshazájának). A központban Kartveli, attól nyugatabbra Ibéria (vagy mai nevén Imereti) / A kaukázusi Ibéria teljesen eltér az európaitól/. Nyugaton Migérlia és Guria. Ezek között az országrészek között nem csak nyelvi határok vannak, hanem kulturális vallási és gazdasági szinten is különbözőek. Georgiára még mindig a decentralizáció jellemző.

A georgiaiak többsége mélyen vallásos többsége kb. 70 %-a grúz ortodox (pravoszláv) a Mtsehktai-Samebi autokefál egyház, Moszkvától teljesen független. Az örmények természetesen Örmény Apostoli Egyház tagjai (Ecsmiadzin), kb. 5 % georgiai gregoriánus, ez az egyház hasonló az Örmény Apostoli Egyházhoz.. Az azeriek többsége siiata, de van köztük szunitta és vahabita is. Az adzsárok szunitta muszlimok. A jezidik itt is megtalálhatóak mint Örményországban, itt kb. a lakosság egy %-a, ők egyfajta ősi természetvallást gyakorolnak (pávahitűek). A görögök és az asszírok pravoszláv vallásúak. Az iráni nyelvet beszélő oszétok /alánok (jászok) többsége orosz ortodox.

A georgiai zsidók elég nagy lélekszámban vannak jelen a térségben. Ennek történelmi okai vannak, mivel az ország fővárosa Tbiliszi (régi nevén Tiflisz) a történelmi selyemúton is fekszik, ahol közel ötszáz évig két birodalom határán feküdt a Perzsa és az Oszmán. A zsidók nem maradhattak ki a kereskedelemből, mivel itt található a világ egyik legnagyobb aranypiaca (bazárja). A georgiai zsidók jelenleg kb. 85.000-en vannak a 4,5 millióból. Ami elég jelentős számadat. Több nagy zsinagógájuk van országszerte (Tbiliszi, Gori, Oni, Kutaiszi, Batumi). Érdekességük, hogy itt még beszélik egyes zsidók a helyi zsidó nyelvet a kvarelit. Ez a nyelv eltér a jiddistől és a ladinotól, ez egyfajta kartveli héber keveréknyelvből alakul ki a kora középkorban. A helyi zsidók jó kapcsolatokat ápolnak az Iránban élő fajtársaikkal (hamadani, araki, iszfaháni, sirázi és teheráni). Az egykori közös országban élés végett, mivel Georgia közel 300 évig a Perzsa Birodalom része is volt. A 85.000 zsidóban természetesen nincsen benne, az ingó zsidó, aki több laki, vagyis a szovjet időkben kiköltözött Izraelbe, Moszkvába vagy Jew Yorkba, de hazajár rendszeresen (gondolom ismerős történek). Természetesen nagyszámú izraeli turistacsoportok érkeznek évről évre Georgiába. Georgia egyre felkapottabb a turizmus körében, nem annyira kulturális turizmus a jellemző, mint Örményországra. Hanem inkább a szabadidő (síelés, strandolás), és hegymászás, extrém sportok országa is egyben Georgia. A turizmus annyira dübörög, hogy az elmúlt 5 évben a vendégéjszakák száma megtízszereződött. Az orosz, török, azeri, örmény turisták mellett, az iráni, iraki kurd, szaúdi, kazak, türkmén és a lengyel is egyre számottevőbb.

 

Az elmúlt 4-5 évben nagyon nagy változásokon ment keresztül az ország. A NATO-hoz való csatlakoztatását az USA és az EU nem fogja elsietni, mivel nekik fontosabb a jó gazdasági partneri viszony Oroszországgal, minthogy egy 4,5 milliós bábállamot felvegyenek egy katonai szövetségbe, ami már ettől eltekintve is az övék.  2008-ban kilépett a FÁK-ból (Független Államok Közössége; katonai és gazdasági). Ennek ellenére és a 2008-as események után is megmaradtak egyes oroszországi gazdasági kapcsolatai. A 2008. augusztusi konfliktussal csak Georgia vesztett, mivel, most az a kevés grúz termék, ami van, az se kerülhet az orosz piacra (mivel az oroszok bojkottálják a grúz termékeket). A 2010-es év elején az orosz határt (Lársznál) újranyitották. Ami nagyon fontos, az észak déli kaukázusi kereskedelemben (pl. mivel csak ezen az úton keresztül tud eljutni az örmény konyak az orosz piacra). Az abház és a dél-oszét határ még mindig részlegesen le van zárva. Aki kilép Georgia területéről Abházia vagy Dél Oszétia irányába, és a helyi hatósági pecsétek bekerülnek, nem engedik akkor vissza, ha mégis, akkor szabálysértési eljárást indítanak a georgiai hatóságok. A FÁK országok termékei azért még szerves részét képezik, a helyi gazdaságnak. A helyi georgiai termék nagyon kevés, sok ukrán, fehérorosz, moldovai, kazah, örmény és természetesen orosz termék kapható itt. A magyarországi termékek itt is kimerülnek a Richer Gedeon és az Égisz gyógyszeripari termékein, amik megtalálhatók a többi poszt szovjet térségben is. Az örmény piacon erős iráni részvétel itt is évről évre erősebb. Sok iráni üzletember kihasználta a georgiai privatizálást és itt nagy földterületeken gazdálkodik (pl. fokhagymát termel). Az irániak beszálltak a helyi szállodaiparba is, az energiapiac egy része kazah – amerikai kézben van. Az iráni turistáknak ez a nyugat jelenleg ide vízummentesen jöhetnek és relatíve közel is van.

Amerika számára tudjuk miért volt szükség Georgiára, mivel Törökországtól északra előretolta a bástyáját eggyel és beékelődött a dél Kaukázusokba. Itt halad keresztül több gáz és olajvezeték, ami Bakuból jön, hozza nem csak az azeri olajt, hanem a kazah és türkmén gázt is. Mint ismeretes Georgia tranzit országa lenne a Nabucco gázvezetéknek, ami teljesen cionista kézben van és szolgálná az ugyanúgy Izrael barát Törökország céljait is.

Az amerikaiak több katonai bázist kaptak Saakasvilitől, Poti mellett egy haditengerészetit, Kutaiszi, Tbiliszi és Rusztávi melletti is működtetnek állandó támaszpontot. Az amerikaiak létszámát kb. 1-2000-re becsülik. Az amerikaiaknak csak a bázisok kellettek, az ország gazdasági helyreállításában semmilyen szerepet nem vállalnak (a USAID a segélyekben). Jelenleg azonban, már folyik az amerikai harckocsik kivonása. A 2008-as telepítést követően, idén 2017-ben két lépcsőben, kamionokkal szállítottak  (50 harckocsit) idén februárban és márciusban a németországi Saarbrückenbe.

Jelenleg az országba három féle befektetői tőke áramlik, első a török, aztán az iráni és az azeri. Saakasvili keres új ázsiai befektetőket, mint a kínaiak, japánok és koreaiak. Annak ellenére, hogy az ország és vezetése amerikai bábállam, az emberek elégedettek itt a változásokkal. Talán azért is, mert a 20 éves grúz függetlenség alatt csak Saakasvili csinált már valamit az országban. Felszámolta a GAI-t, leszámolt a banditizmussal (még 5 éve is sok rablás volt, most ritkaság). Megháromszorozta a nyugdíjakat, rendbe tette a teljes közúthálózatot (közel 11 ezer km-rt építettek a semmiből 3 év alatt). A helyi közúthálózat jelenlegi állapota kifogástalan, akár a törökországi vagy az iráni. Jelenleg is több nagyszabású alagútépítési project folyik, igaz iráni befektetőkkel. Nagy hangsúlyt fektetnek a felújításokra, a jövőt a turizmusban látják (nem főként európai). Azonban a mezőgazdaság és az ipar romokban. Semmilyen nagyobb gazdasági termelés nem folyik, néhány jelentéktelen élelmiszeripari gyárat leszámítva. A gazdasági élet teljesen klánszerű. Oroszlánharc folyik, versenyhivatal nincsen. Az erősebb marad a piacon. Amennyiben a külföldi befektetők helyrepofozzák is teljesen az országot, a munkahelyek létszáma nem fog növekedni. A társadalom a szovjet időkhöz képest jelenleg teljesen ketté van szakadva, van egy nagyon gazdag réteg, kb. félmillió és 4 millió vergődő. A szegényeknek még mindig nagy szó a fűtés és a meleg víz. A gazdagok meg Infiniti, Acura, Cartier és egyéb luxusterméket tömkelegét vásárolják, ami még Judapesten sincs így. Azonban a szegények közhangulat jelenleg jó nem elégedetlen. A nagyvárosok mellett megjelentek kaszinó és egyéb szerencsejáték városok (totalizátor). A georgiai társadalom sokkal fertőzöttebb (alkohol, drogok, prostitúció), mint az örmény. A lakosság nagy része teljesen el van adósodva itt is, mint otthon. A vidéki falusi lakosság jelentős része itt is háztájiból él. Munkalehetőség vidéki kis falvakban teljesen reménytelen. Annak ellenére, hogy Georgiát tartják sokan a bor őshazájának, a szőlőkultúrájuk elég silány, mivel pl. sok szőlő vidéken méteres gazban áll, egy évben csak egyszer mennek ki, csak szüretkor. Nem metszik, és nem permetezik, teljesen vadon növő bio szőlő. A szőlőt sok helyen még a hagyományos középkori technológia szerint préselik. Egy nagy vályúszerű kádban préselik lábbal ki a szőlőből a mustot. A bort nem fahordókban tárolják, hanem üveg vagy cserépedényekben. Természetesen nem is fejtik a bort. Érdekesség, a murcit itt mádzsárinak nevezik, a magyar elnevezése törökül és azeriül. Az etimológiai eredetét még nem sikerült megtalálnom. Egy legenda szerint a szavard – magyarok (kaukázusi magyarság, amikor a VII. században megérkezett Georgiába, de nem tudta megvárni, míg a mustból bor nem válik, ezért a magyar törzsek murci formájában elfogyasztották az alkoholos pezsgős állagú habzóbort, amit azóta mádzsárinak hívnak. A helyi pálinkát csacsának nevezik, ami készülhet szőlőből, tutából (egyfajta szeder), hurmából (japán gyümölcs, otthon nincsen), vagy körtéből.

 

Magyar vonatkozások Georgiában: Egyes feltételezések és kutatások szerint georgiai ötvösműhelyben készült a magyar Szent Korona is (talán a régi fővárosban Mtsekhetában).  Az ötvösséget nagyon mesterien művelik már a 4. századtól, ezt kutatta a pákozdi Csomor Lajos ötvösművész még a 80-as években.

A XVIII. század elején az erdélyi származású Misztótfalusi Kiss Miklós készítette az első nyomdai betűket kartveli/georgiai/grúz karakterekből, VI. Vahtang Kartveli király megbízásából. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_1982_05/?pg=63&layout=s

 

A cári orosz időkben a 19. század második félben többször járt és élt a Kaukázusokban Zichy Mihály, aki cári orosz festő volt. Azonban a Tbilisziben töltött évei alatt megismerkedett a georgiai kultúrával és megfestette Shota Rustavelit, aki a 13. században élt Tamara királynő idején. Zichy Mihály hatására bontakozott ki a georgiai / kartveli nemzeti kultúra, és indított el egy helyi értelmiségi vonalat (Csavcsavadze reformkora). A 19. századi Georgiában nem volt reformkor a cári Oroszországban erős ó feudalizmus volt még ekkor. Zichy Mihály festő főműve „a tigris/párduc bőrös vitéz” ábrázolása. Zichy Mihályról Tbilisziben jelenleg nagy köztéri szobor van, ezen kívül park és utca is viseli a nevét.

 

A parducbőrös lovag az OSZK-nál olvasható:  http://mek.oszk.hu/15700/15756/

A XIX. század végén Zichy Jenő kutató is több expedíciót vezetett főként a mai nyugat Grúzia területén és kereste a kaukázusi magyarság nyomait, a mai Abháziában, Szvanétiben és Migréliában. A megrelek, vagy migerelek nyelve nem azonos a kartvelivel, vagyis a grúzzal, és számos magyar vonatkozású szó is azonos (pl. kard-kard, híd- khid)… Nem vagyunk nyelvészek, de ez a terület is megérdemelné a kutatást, hogy a nemzeti alaptantervben ne csak az uráli ugor törzsekről tanuljanak a gyerekek nyelvtanórán.

http://renhirek.blogspot.hu/2010/06/zichy-jeno-grof-azsiai-expedicioi.html

 

 

A nemrégiben függetlenné vált Abháziáról és Dél-Oszétiáról külön ország összefoglalót írok.

Reklámok

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: