Irán info

Pénzügyek, gazdaság

Iránban a nemzetközi embargók hatására a 1979 előtt még erős riál elinflálódott. Az infláció az utóbbi 10 évben is jelentős. 2007-ben amikor Iránban jártunk még 9.500, 10.000 riált ért 1 USD, most a bankban 32.500, a feketepiacon 38.000 és 39.700 között van. A bankjegyre riál van írva, de a valóságban tumánnak nevezi a köznép. 10.000 riál= 1000 tumán. 1 riál= 10 tumán=135 Ft (jelenleg). (A szomszédos azeri manattal picit hasonló a helyzet, ott a pénznem manat, de a köznyelv sírván-ként hívja, 1 sírván=2 manat.) Azonban Batumiban az Omár váltósnál sikerült jó árfolyamon venni riált 40.500-at adott egy dollárért, ő úgy is nyomott áron vette nyáron az iráni turistáktól. (Grúziában vízum nélkül utazhatnak az irániak és a georgiaiak is Iránba. Grúziát, ugyan úgy ismerik mint a törökök, farsziul Gürcsisztán, ez a rendszám miatt is többször felmerülő kérdés.) Az iráni bankrendszer a több évtizedes embargó hatására nagyon zárt. Utazási csekkek és nemzetközi bankkártyák elfogadása nagyon korlátozott. Az amerikai Visa, Mastercard, Maestro, American Express-t egyáltalán nem lehet használni, csak pár külföldi szállodalánc és nagyobb szőnyeg kereskedő fogadja el Iszfáhánban, Sirázban…, mivel ők emirátusi vagy ománi kártyaterminált használnak, ha a netkapcsolat is megfelelő. Az elmúlt pár évben a kínai UnionPay, a japán JCB és az örmény ARMCA kártyákkal lehet fizetni Iránon belül. Ezek a kártyák Európában nem rendelhetők, max. az UnionPay a Bank of China-nál Pesten. Lehet felesleges volt megszüntetnünk pár éve a Procredit Bankban a számlánkat, arra kérhettünk volna Armca kártyát Jerevánban. Az amerikai kártyák nemzetközi elfogadását szorgalmazza a mostani iráni vezetés, de nem rajtuk múlik, mert a nemzetközi pénzügyi piacon sehol sem áll Irán. Az utazási csekkek elfogadása esetén pár japán, koreai és dél-afrikai csekket fogad el a Mellat Bank Iránban. Ebből is látszik, hogy nem a szokványos kerékvágáson jár mint a legtöbb ország.

Irán modern kori történelme

Iranmap

Irán a történelmi Perzsa Birodalom maradványából jött létre. Az Irán nevet (értsd: Ájran), az indoeurópai népek őshazájának tekintett Perzsia névváltoztatása 1935.március 21-én (perzsa újévkor, Perzsa időszámítás: 1314-ben) vette fel hivatalosan. A névváltoztatást a perzsa-német bilaterális (kétoldalú) kapcsolatok elmélyülése eredményezte, amely által a Hitleri Németország árja fajelméletéül szolgált a névváltoztatás, Irán/ Ájrán vagyis az árják földje, az árja népek őshazája. A 30-as években a német birodalom több vasútépítési projektet indított el, és támogatta a perzsa/iráni hadsereg modernizálását. A fejlesztések a világháború és a nemzetközi helyzet végett abbamaradtak. Iránt 1941 után fokozatosan brit és 1943-tól észak Irán szovjet befolyási övezetté vált, mert várható lett volna, hogy a tengelyhatalmak oldalán beszáll a háborúba és kőolajjal ellátja Japánt és Németországot. Azonban a nagy távolságok végett ez kivitelezhetetlen lett volna és Törökország részleges semlegessége is inkább a szövetségeseknek kedvezett. Irán az 50-es 60-as években a nemzetközi segélycsomagok által az imperialista államok félgyarmati státuszába süllyedt vissza. Az iráni kőolajtermelő lelőhelyek kivétel nélkül a nagy multinacionális cégek birtokában voltak BP, Shell, Texaco. Woodstock után egészen 1979-ig az iráni forradalomig Irán, az amerikai és európai hippi szubkultúra gerincútvonala volt az Isztambul- Delhi-Goa útvonalon. Az 1970-es években számos disco, éjszakai klub működött Iránban. A sah idejére a köznép mint, a kizsákmányoló uralkodóra és a korrupciós időszakra tekint vissza. Pahlavi sah nagyon jó kapcsolatokat ápolt az európai uralkodó dinasztiákkal, Amerikával és az új közel-keleti állammal, Izraellel. A nép ezt nem nézte jó szemmel, és a tüntetések már a 70-es évek elejétől elkezdődtek a sah uralma ellen, és a nyugati kizsákmányolás és elnyomás megállítására. Az siíta iszlám forradalom végül 1979-ben győzött és elűzték a sahot, minden multinacionális vállalatot azonnal államosítottak. Ezt nem nézték jó szemmel a nagyhatalmak és természetesen az olajipari vállalatok sem. Több úton próbálkoztak a hatalom visszaszerzésére, belső ellenzék és ellenforradalom létrehozása, tüntetések. Azonban ezeket a Kojemni ajatollah által vezetett iszlám forradalmi gárdisták rendre leverték. A szomszédos államban Irakban az örök siíta-szunitta megosztott országban egy új katonai vezetőt kezdtek támogatni a nagyhatalmak (USA, Britek). Ő volt Szaddam Husszein, aki már az új iráni iszlám államot egy éven belül megtámadta 1980-ban. Irakban a siíta vallású lakosságot háttérbe szorította és elnyomta. A nyolc évig tartó irak-iráni háborúban először az irakiak kerekedtek felül elfoglalták Ilám, Huzisztán és Kermanshahr tartományok jelentős részét, de ezt követően az irániak visszafoglalták és állóháború zajlott több, mint négy évig. Mivel Szaddám Husszeint és országát Irakot, hiába fegyverezték fel a nagyhatalmak, már 1988-ban befejezett Irán elleni eredménytelen háború következtében elveztette fokozatosan az amerikai és angol támogatást. Azonban a nyugati és amerikai fegyverek Irakban maradtak, a megnövekedett iraki hadsereggel is kezdeni akart valamit Szaddam. A szomszédos államok közül csak a legkisebbet merte megtámadni, ez volt az első öböl háború Kuvaitban, pedig még elismerésben is részesülhetett volna, ha 1991-ben Szíriát támadja meg, ahol Asszad akkor sem élvezte a nagyhatalmak kegyeit.

Az Irán elleni kőolaj embargó több, mint 35 évig tartott, amelyet csak tavaly liberalizált Obama elnök. Az embargó nem tudta megfojtani az iszlamista Iránt. A teheráni vezetés mindig próbált alternatív útvonalakat keresni a gazdasági kapcsolatokban. A sah idején is jó francia-iráni kapcsolatok még megmaradtak, de jelenleg az ország legfőbb külkereskedelmi partnerei ázsiai országok: Dél-Korea, Japán, Kína, Tajvan, Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Omán, Örményország, Georgia, Türkmenisztán. Jelenleg az új amerikai vezetés Trump, megint szigorítja az olaj embargót, és további gazdasági és pénzügyi megszorításokat sürget. Jelenleg nem kaphatnak irániak vízumot az USA-ba, Obama idején kaphattak. Kaliforniában és Kanadában nagy számú iráni kisebbség él, főkként akik nem akartak részt venni az 1979 utáni új iráni állam megteremtésében és inkább a nyugati liberális kozmopolita világot választották.

Perzsa kalendárium

Iránban az idő is másképpen jár. Vissza az időben, mondtuk az Ajsának, mivel az iráni kalendárium szerint jelenleg 1395-öt írnak. A mostani perzsa időszámítás Kr. u. 621-től számolja a siíta időszámítást, vagyis Mohamed Mekkából Medinába futásától, de ők a nap állása szerint számolják. A szunitta többségű államok Szíriától Mauritániáig a holdnaptár szerint számolják a hónapokat, éveket, így ők már előrébb járnak a siítákhoz képest, ők 1430 körül járnak. A perzsa naptár is másképpen van, náluk az újév, mint a természetvallásokban a tavasz első napja március 21-e (Norduz). Vagyis minden más, egy teljesen más világ, a gyerekek számára, mikor átlépték a török-iráni határt. A hónapok nevei is eltérőek, ami természetes, a mi eurólatinizált naptárunkhoz képest. A jelenlegi perzsa ABC az arabból származik. A perzsa számok a négyes és a hatos kivételével megegyeznek. Azonban, amit otthon matematikából arab számoknak oktatnak, azok már az európanizált arab számok. Az egyes, kilences és a nulla nagyon hasonlít, de a többi teljesen eltérő, a hetes, nyolcas perzsa szám hasonlít az etruszk és a rovás számokra. A számokat már 10 éve megtanultuk, meg tudtunk kb. 100 alap perzsa szót a minimális kommunikációhoz, mivel idegen nyelven kevesen beszélnek. A fiatalok nagyvárosokban már meg tudnak szólalni angolul. A vidéki lakosság körében kevesebb az idegen nyelvet beszélők száma, ezért is fontos a napi társalgás végett a perzsa nyelv minimális használta számunkra. A perzsa nyelvet, saját maguk farszinak nevezik, mivel az ó-Perzsa Birodalom is, a mai napig létező Farsz tartományból fejlődött ki Taht-e Dzamsir/Perszepolisz, Paszargrad, Siráz városok. A farsz/parsz –ból eredetezhető etimológiailag a parszian, perzsa szó is, amely makedón-görög nyelv közvetítése által került be az európai nyelvekbe. A farsz/parsz különben eredetileg azt jelenti, hogy lótartó, ló szerető emberek. Talán ezért lett a perzsák egyik jelképe a lófej, amely I. Kurusztól használatban van. A gyerekeknek viccesen azt mondtuk, hogy Perzsia a Paciföld, vagy a Pacikországa. A modern Irán megosztott még nyelvileg, kulturálisan és természet földrajzilag is. Iránban jelenleg 31 tartomány van és hét szabad kereskedelmi terület (Arvand: Abadan és Khorramshahr; Csabahár, Kish és Qeshm sziget, Dzsolfa körzete, Maku térsége, és Bandar Anzali kikötőváros a Kászpi mellett Gilánban). Az ország nyugati részén a török és az iraki határ mellett Qash-e Shirine magasságáig a kurd nyelvet beszélik, Urmia, Tabriz, Ardabil térségében az azerit, Raszt-ban vagyis Gilánban a gilánit, Asztara térségében az azeri határnál a talüst, Mazandaranban a mazandaranit, délen Huzisztánban és Kish, Abu Musza szigeteken az arabot, Lorisztánban a lurt, Szisztán és Beludzsisztánban a beludzsot, észak Khoraszanban a türkmént. Ezen kívül több kisebb nyelvet beszélnek a bandarit a tenger felé, a minabit kelet Horomozgánban, a kaskajt az ország közepén, Farsz déli részein. A nagyvárosokban (Teherán, Iszfahán, Siráz, Hamadán) jelentős zsidó közösség él több mint 2000 éve, az ókortól. Az ő nyelvük kis közösségekben a farszi és az óhéber keveréke. Iszfahánban, Urumiában nagyszámú örmény közösség is él. Az örmény-perzsa/ iráni kapcsolatok jelenleg is nagyon jók. A georgiaiak/grúzok a régi történelmi főváros (Iszfahán) közelében (Faridanban) élnek, mivel kézművesként telepedtek le még a Perzsa Birodalom idejében. Régen Grúzia is a Perzsa Birodalomhoz tartozott. Teheránban, Sirázban, Iszfahánban vannak keresztény perzsák, akik az angolszász hittérítők által lettek keresztények (többségük anglikán vagy presbiteriánus). A jelenlegi missziósi tevékenységet Pakisztánból vagy Indiából látják el. Az afgán határ térségében élnek pastuk/patánok. A pakisztáni határ menti sávban dravida nyelvet beszélő darahul népet is találunk kelet Beludzsisztánban. Másik érdekesség a Hormozi-tengerszoros mellett élő fekete közösség, akik jelenleg a perzsa nyelv bandari dialektusát beszélik, állítólag több mint 500 éve kerültek ide rabszolgaként, akiket az ománi szultánátus és a portugálok hurcoltak be. A kis szomáli közösség nomádként él a pusztánban Mináb és Jask között kelet Hormozgán tartományban.

A perzsa/farszi nyelv hasonlóságai:

10 éve is már feltűnt számos nyelvi hasonlóság a magyar és a perzsa között. Nem vagyunk nyelvészek, de pár érdekességet leírunk: – száz(100)- szad; ezer (1000)- hezar, nem tudom- nemi tunem, kard- kard; ki?-Ki?;  kicsike- kücsulu, ide-oda, itt-ott-  indzsa-ondzsa; majom-mejmún; húst-gust; puszi/busz; húsz-bisz (nyelvújítás előtti magyar nyelvben hisz volt egyes vidékeken). Gondolom több ilyen szó is van, de mivel nem beszéljük a perzsát ezért több példát nem tudunk felsorolni. A perzsák is Magyarországot, mint a türk népek Mádzsárisztánként hívják, Lengyelországot Lehisztánnak, Görögországot Yunanisztánnak, Georgiát Gürcsisztánnak. Ezek az ország nevek teljesen megegyeznek az Oszmán Birodalom idején használt ország nevekkel, a középkori és koraújkori diplomáciai megnevezés által maradhatott meg a fárszi köznyelvben. A török/türk/azeri szavak jövevényszavak használata is jelentős a fársziban  teserküre/tesekürt/köszönöm; javas/yavas/lassan (lassíts); hava/hava/levegő; qaleh/kale/vár (erőd); kilisze/kilisze/ templom. Az orosz nyelvbe a tea/чай; szamovár/самовар ; pohár/стакан, vagy a létige a bud szavak a perzsából származhatnak. Az oroszban meghonosodott perzsa szavak szerintem a 18. és 19. századi perzsa-orosz háborúk idején vehették át az alább szavak használatát, amikor az orosz érdekszféra része lett Örményország és Georgia, amely területek hosszú idei a Perzsa Birodalom részei voltak.  Azonban a legtöbb jövevényszó nyelvvészek szerint az arab és arámi nyelvekből származik. A modern kori fársziban meghonosodott a francia nyelvből a merszi (merci), mint a román vagy a bolgár nyelvekben. Egyéb érdekesség a csimpánz/ sampanze elnevezése.

A khoraszani perzsa dialektus, nyelvjárásban a nem  tudom, nem úgy mondja mint a perzsa, hogy nemi tunem, hanem ne tudom.  A tapasztalatok alapján könnyen tanulható a perzsa nyelv, és számunkra jobban felfedezhető a nyelvrokonság, mint az elő uráli ugor népek esetében említett rokonság kapcsán. Amely rokonság gramatikai rokonságot tükröz. Az általános és középiskolában nyelvtani példákban említett hanti és manysi, vogul szótő és rag példák sokkal nagyobb különbséget mutatnak, mint a fárszi nyelv esetében.

A farszi /perzsa nyelv:

A hét napjainak nevei is érdekes. A szombattal kezdődik a munkahét, a szombat sanbe. Innét indul a számolás öt napon keresztül: jek sanbe/ vasárnap, du sanbe/ hétfő (mint a tádzsik főváros), sze sanbe/ kedd, csar sanbe/ szerda, pándzs sanbe/ csütörtök. Az ötödik nap, vagyis a csütörtök már szinte szabadnap félmunkanap, mint nálunk a szombat. A teljesen ünnepnap a péntek/dzsóme, mint a legtöbb muzulmán országban. Azonban a bazárok egyes részei ekkor is nyitva tartanak.

Irán demográfiája: A forradalom után is töretlen a perzsásítás, 1964-ben még első nyelvként a lakosság 51 %-a beszéte a perzsát/farszit, 2004-ben 63%, 2016-ban 67%. Legjobban az azeri, kurd, giláni és mazandarani nyelveket beszélők aránya fogyott %-osan. A többségi társadalomhoz képest csak a beludzsok aránya növekedett, a 10 gyermekes „családtervezés” végett. A népesség boom még töretlen Iránban, az 1979-es hatalomátvételkor az ország lakossága 39 millió volt, jelenleg 82 millió, tíz éve 2007-ben 73 millióan voltak. Azonban a milliós nagyvárosi lakosság gyermekvállalása 1-2 gyermek. Az észak teheráni milliomosok jelentős része egyedülálló/szingli. A teheráni családok gyermekvállalási hajlandósága is egy gyermek. Úgy tűnik a világ számos része nagyon hasonló, a jóléti társadalmak a megteremtett vagyon  és a saját szabadságának elvesztése végett nem vállalnak gyermeket.  A vidéki népességszaporulat húzza fel a statisztikát, egyes vidékeken az átlag még az öt gyermek. A több nejűség nagyon ritka, mint a fehér holló, mivel anyagilag nem sokan engedhetnek meg maguknak több feleséget és háztartást.

A néphagyományok tekintetében is tapasztalható, hogy a központi perzsa részeken a többség a 60-as, 70-es (európai kalendárium szerint) években már elhagyta a népviseletet, és a modern öltözet hordja. A peremvidékeken a kurdoknál, beludzsoknál, bandariáknal, minábiaknál mai napig a népviselet szerves része a hétköznapoknak, még fellelni a nagyvárosi életben is.

Migráció, modern kori népvándorlás.

A jelenkor gazdasági népvándorlási hulláma Iránt sem kerüli el. A szíriai polgárháborúban Irán a siíta szabadcsapatok és Hezbollah miliciák támogatása révén, ténylegesen részt vesz Asszád oldalán a szunitta és vahábita terroristák elleni harcban. A szíriai örmények egy része Iránba menekül, az arab menekültek száma sem jelentéktelen. Irakból az amerikai megszállás óta becslések szerint 1 millió iraki menekült él csak Huzisztánban. Irán geopolitikai okokból 3-4 irányból is állandó menekült áradatnak van kitéve. Nyugatról a törökországi kurdok a jobb megélhetés és elnyomás végett sokan Iránt választják. Az iraki Kurdisztán valóságos gazdasági csencselési paradicsom a kurdoknak (iráni és török kurdoknak is). A több mint 15 éve tartó afganisztáni háború végett több millió afgán él országszerte a becslések is nagyon eltérőek 2 és 5 millió közötti. Főként nyugat afgánok Herát térségéből, a háború és a talibán vahabita terroristák elől menekülnek a jobb élet reményében. Sok afgán az építőiparban egyesek a kereskedelemben dolgoznak. Az afgánoknak nyelvi nehézségeik sincsenek, mert a perzsához nagyon közeli dari vagyis keleti perzsa nyelvet beszélnek. Északról Örményországból, Nahicsevánból és Azerbajdzsánból jelentéktelen a migrációs hullám Irán irányába.  Türkmenisztánból sem lehet beszélni bevándorlásról. Tádzsikisztánból nagyon jelentős a gazdasági migráció az iráni nagyvárosok irányába. A tádzsikoknak nyelvi akadályuk sincsen, mivel a nyelvük közös, és a perzsák is, a távoli perzsa rokonként tekintenek rájuk. A poszt-szovjet térség más területeiről jelentős a népvándorlás sok üzbég és kirgiz dolgozik és próbál új életet kezdeni Iránban.  Pakisztánból beludzsok, szindek és dél pándzsábiak szivárogtak be a déli hormozgani területekre. Akik főleg bakisból/ kunyerálásból tengődnek, ruházatuk inkább indiai mint pakisztáni. Kish szigetén, az iráni turista paradicsomban jelentős muszlim filippínó dolgozott, a többségük a jobb fizetés végett a közeli emirátusokban próbált szerencsét. A jelenlegi új bevándorlási hullám Bangladesből, Sri Lankáról, Szomáliából, Jemenből, és a távoli Komore-szigetekről érkezik. A bangladesiek aránylag jól beszélik a fárszit, mivel a többségük beszéli még az egykori Kelet-Pakisztán maradványaként megmaradt keleti urdut, amely által könnyen megtanulható a perzsa. A jemeni és szomáliai menekültek az anarchia és a több tíz éve tartó polgárháború elől menekülnek. Az iráni állam csak a jemeni siítákat fogadja szívesen. A tengerparti Busher térségében az iráni atomprogram keretében jó néhány orosz, ukrán, fehérorosz, és örmény mérnök él ott. A közvetítő nyelv az orosz, számos perzsa is megtanult oroszul.

Reklámok