Huzisztántól- Hormozgánig

Mehran- Szúza

Iránban minden városban található ingyenes sátorhely, közparkban, általában központi helyen vannak. Kempingezőknek, sátrazóknak maga a Kánaán az egykori Perzsia. Az irániak az országon belül is rendszeresen kelnek útra akár 3-4000 km-es távolságokra is. Közben természetesen sátraznak és pick-nick eznek.  Mehranban reggel kivergődtünk a sátorból, utána a gyerekek kemping gázon tejbedarát ettek. Ameddig összeszedtük a sátrat a gyerekek játszottak még a játszótéren a parkban. Mehran után a táj félsivatagossá, sivatagossá változott, siettünk, hogy végre Shushba az egykori Szúzába érjünk. A város a világörökség része. Szúza az egykori hellenizáció/makedónizáció történelmi helyszíne, ahol Nagy Sándor 1000 más források szerint 10.000 görög/makedón- férfit házasított össze perzsa előkelő hölgyekkel. Szúza nem csak a makedón Nagy Sándor birodalom székhelye volt, hanem az azt követő birodalmakban is fontos szerepe volt. Szúzában találáható Dániel próféta sírja a belváros siíta nagymecsetjében található. Sok perzsa ide zarándokol, hogy megtekintse a próféta sírhelyét. A sírhoz siíta szokás szerint pénzt, emlék virágcsokrot visznek. A zarándokmecsetbe, négy bejáratánál nagyobb leplet osztanak a látogatóknak, aki nincsen teljes fekete csadorban, annak szükséges a lepel viselése is. A Dániel mecset belső udvarán Alissza Ennát és Alinát egy népes perzsa zarándok vette körül, kb. 50-en fényképezkedtek a gyerekekkel 5 perc alatt. Dániel próféta három vallásban is prófétájának tartja az iszlám/ keresztény és a zsidó. Itt is jól látszik, mint ahogy a damaszkuszi Ommajád mecsetben ahol Keresztelő Szent János/ arabul Yahya/ sírja található, hogy az iszlám és a kereszténység is mennyire közeli egymáshoz. Kevesek tudják értelmezni, hogy Jézus unokatestvére Keresztelő Szent János, az „első” keresztény aki a Jordán folyóban keresztelte a népet, egy szíriai szunnita mecsetben zarándokhely, a sírjánál naponta ezrek imádkoznak.  A történelmi elszigeteltség és a tudatlanság okozza, a vallások közti vitákat, háborúkat, és természetesen az uralkodási, hatalmi irányítás a mozgatórugója. Ahogy az minden vallásban megtalálható a korrupciós ügyek, pedofil botrányok, anyagi felhalmozás is mind a két világvallásnál megtalálható. Az iráni mollák között is nagy a hatalmi harc, a jelenkori vezetés Khamenei ajatollah irányítása már egyre liberálisabb, a látszathatalmat tartják fenn, az erős vidéki vallásos lakosság végett. A nagyvárosok lakossága már teljesen kozmopolita, és úgymond a modern perzsa életmódot követi.

IMG_0644

Ajsa egy harckocsi mellett az iraki határnál, ez még a 80-as évekből maradt itt, az irak-iráni háborúból.

Szúzában megtekintettük az egykori francia régész várát, amelyet, azért épített 20. században, hogy a nép ne hordja szét, a régészeti leleteket és ne vesszen el a régészeti anyag. A vár környéke még mindig régészeti lelőhely. 10 éve voltunk Szúzában, azóta is tártak fel új részeket, és nyitottak meg a lakosság számára.   A várból szép panorámás kilátás nyílik a városra, jól látszik Dániel próféta hegyes, kúpos sírhelye. Első nap Szúzában sétáltunk a bazárban, először pénzt váltottunk utána folytattuk a bazározást. A gyerekek Ajsa és Alina kaptak két papucsot a piacon, utána falafelt ettük. A huzisztáni csicseriborsó nagyon finom, jobb, mint a szír, vagy egyiptomi. A falafelessel szemben a mobil szervizes beállította végre az Irancell 4G hálózatát. A Marivanban vásárolt, Irancell MTS SIM kártya eddig csak 3G-t hozott be, már azt hittük hogy nem is lesz Teheránon kívül 4G. Kiderült csak beállítási hiba volt. A falafeleshez visszamentünk még egyet enni, a gyerekek virslis szendvicset ettek. Közben a falafelárus felajánlotta, hogy aludjunk nála. Az árust Alinak hívták, mondta, hogy odahívja az apját, és ő elvezet a házukhoz, mert ő csak 10 után zár, amikor a bazár is. 10 éve Szúzában egy földrajztanárnál aludtunk, vele a benzinkúton ismerkedtünk meg. Közben a boltos is vendégül akart minket látni éjszakára, megy még az épületgépészeti boltos is, de megköszöntük a felajánlást, de az első helyet választottuk. Itt Szúzában láttuk a vár parkjánál, az első nyugati európai arcokat. Nem mentünk oda hozzájuk, általában kerüljük a kapcsolatot az európai utazókkal, mert a többség a liberális hippi/dizájner szubkultúra képviselője és Indiába tart. Kivételt képeznek az ázsiai utazók velük szoktunk beszélgetni, 10 éve egy japán turistának adtunk egy halkonzervet, az úgy örült neki, mert hónapok óta nem látott halat.

IMG_0670

Ali a falafel sütödés apukája motorral jött elénk, az anyukája hozzánk ült be a kocsiba. Egy szép társasházban éltek a város északkeleti részén. Több generáció lakott a társasházban. A parkolás nagyon nehézkes volt, mivel a társasházak alatt nagyon szűk és alacsony belmagasságú parkolók vannak. Ali mire hazaért a munkából, mi addig vacsoráztuk a családnál. Ott volt a testvére, a nővére és a teljes rokonság is. Ali felesége babát várt, másnap mentek ultrahangra. Itt is szőnyegen megágyaztak nekünk, a szőnyegre összehajtható szivacsot, vagy vendégágyat terítenek. A gyerekek játszottak este a társasház kanáriaival és galambjaival. Iránban nagyon népszerű madarat tartani, galamb, kanári, papagáj szinte minden gyerekes háztartásban van. Kutya nagyon ritka, mivel az a mondás járja, hogy Mohammed próféta félt a kutyától és ezért a lakosság sem kedveli az ebfélét. A magyarázat egyszerűbb szerintem, mivel a kutya szolga lélek, az iszlám jobban becsüli azt az állatfajt ami nyitott és nem irányítható, ezért a madarak jobban képviselik a szabadságot. A macska régebben volt divatosabb, de most is rengeteg macska járja Irán utcáit, köztük számos perzsa és mazandarani macska is.

Női szemmel amit én láttam az elnyomott iráni nőkkel kapcsolatban Ali családjánál, az eltér az európai közvéleménytől. Mivel én Alissza szoptatásának ürügyén időnként elvonulok, volt néhány meghitt pillanatom az asszonyokkal akik csatlakoztak hozzám és beszélgethettünk.

Ali felesége (20-21 körüli) egyetemista, a sógornő (egyébként ő várt éppen babát) szintén. Tehát amíg Ali és a bátyja sütik a falafelt a büfében, addig a nők tanulnak. Egész jól beszéltek angolul ezért ez egy jó lehetőség volt kicsit többet is megtudni. A téma aktualitása miatt sokat beszéltünk szülésről, nevelési kérdésekről ami szintén nagyon érdekes, de én mégis ezt tartanám lényegesnek, hogy a nők egyetemre járnak, a férfiak dolgoznak.

IMG_0657

Megtudtam, hogy náluk is egyre több gyermek születik császár metszéssel és a szoptatás körül nincs huza-vona mint nálunk. A Korán azt mondja, hogy két éves korig van szoptatás pont. Ilyen szinten van jelen a vallás a hézköznapokban. Praktikus kérdésekben is meghatározó.

Csatlakozott hozzánk Ali nővére is, aki szintén a társasház egyik lakásában él családjával. Ő jó alaposan megnézte a szemöldökömet, nem tudom, mit gondolhatott eközben, de ezt csinálta. Kaptam tőle egy parfümöt is. A sogornők elmondása szerint ő nagyon is szereti a szépítkezést. Ali felesége ellenben akár itthon egy 20-as éveiben járó lány, tornacipőt és farmert hordott, nála idősebb (várandós) sógornője már az a phd-s egyetemista visszafogott stílusban. Tehát a csador alatt is vannak itt is irányzatok amik az utcán is látszanak, ha nem is jól.

Tőlük is megkérdeztem, amit szinte mindenhol, hogy hogyan tudnám megkötni a kendőmet úgy, hogy ne csúszkáljon le folyton. Nálam ugye ez még fokozottabb, mert ez az első, amibe a gyerekek belekapaszkodnak. Néha már úgy néztem ki a föl le húzkodásnak köszönhetően mint egy eszelős. A válasz egyszerű volt és nekem semmit nem segített, ők már gyerekkortól hordják, ami nem jelenti azt, hogy nem teher számukra, de vagy megtanulták viselni velem ellentétben, vagy csak megszokták ezt a kényelmetlenséget szintén velem ellentétben. Azért elmondom, csöppet sem kedveltem meg ezt a viseletet de voltak olyan reggelek, amikor nem bántam, hogy a fantasztikus hajtömegembe nem kellett lelket varázsolni csak feldobtam a kendőt és kész. Akkor sem bántam, amikor fújta a szél a homokot ami azért nem annyira ritka jelenség. Szerintem tudnám még sorolni az előnyeit a kendőnek de ettől még nagyon boldog voltam, hogy már nem kell viselnem, amikor elhagytuk az országot.

Visszatérve mondandóm elejére, szóval olyan nagyon el vannak ezek a nők nyomva, hát nem is tudom. Később majd Chabaharban lesz egy beszélgetésem Farinazzal a témában sokkal részletesebben.

Náluk is sok nő jár autóval és maguk vezetnek. Ezt azért hangsúlyozom, mert nálunk szerintem sokan úgy képzelik, hogy ott a nők nem is igen mehetnek utcára és naphosszat otthon ülnek vagy a folyóparton mosnak.

A rádióban és a televízióban is vannak női műsorvezetők, riporterek akárcsak bárhol máshol. Szerintem még arányaiban is ugyanaz.

Nemrégiben láttam egy listát, hogy az iráni törvények mi mindent tiltanak a nőknek. Nos, én nem ismerem magam ezeket a törvényeket de ebből idézve a nők nem sportolhatnak. Felejtős, csinálják. Nem hallgathatnak zenét és nem táncolhatnak. Igaz, mármint a táncra vonatkozóan, de mindez a férfiakra is igaz. Ettől még náluk is vannak zenés mulatságok nyilvános helyeken, itt ülve táncolnak, az ugyanis belefér. Több rádiócsatornájuk is van ahol szintén van zene, de szerintem több a beszélgetős vagy vallási műsor.

Ezen kívül az esküvő kivételes alkalom, mert ezen az alkalmon ők is viselhetnek ujjatlan ruhát (a násznép is), a kendőt is elhagyják ilyenkor és állva táncolnak. Mulatnak mint atom. Még érdekesség az esküvővel kapcsolatba, hogy itt ujjlenyomat is kerül a dokumentumokra.

Kendő viselete kötelező az ivarérett lányoknak, nőknek, ami viselése alól a sapka sem mentesít. Igaz, láttam baseball sapkás kendős nőket. Ezen kívül a tévében a kislányoknak is kötelező a kendő.

Nyugathoz hasonló talk showk, tehetségkutató műsorok mennek itt is ahol természetesen a nők is részt vesznek. Hol van akkor az elnyomás?! Azért van, ha nem is szemmel látható mert én bevallom, nem láttam hogy az iráni nőknek bármivel is sanyarúbb sorsa lenne más nő társaiknál. Elmondások szerint a munka terén és egyértelműen a jog a házasságok felbontását illetve örökösödést illetően is a férfiakat részesíti jelentős előnyben. (Ezt már Farinaztól tudom, de nem bírom ki, hogy ne írjam itt le.) Tehát egy férfi bármikor mondhatja, hogy válni akar, egy nőnél viszont az sem indok, hogy a férj rendszeresen üti-vágja pl. Ennek dacára a Peti is beszélgetett egy férfi emberrel aki pedig azt mondta, hogy engedélyezett a többnejűség, de nagyon kevesen vállalják anyagi okokból és azért sem, mert váláskor a törvények a nőnek kedveznek. Hogy mi az igazság….?!

És még egy utolsó megjegyzése a férfi – női viszonyról. Férfiak is főznek nyilvánosan is, értem azt a parkban. Náluk szerintem sokkal inkább működik a házimunka megosztása, legalábbis ami az étkezések körüli dolgokat illeti, mint teszem azt nálunk. A terítésben, leszedésben nemohogy segítenek hanem az ugyan úgy a férfi dolga is. Képzeljétek, tudják is, hogy mit kell csinálni, mi hol van és hol kell lennie. Szépen csöndben együtt csinálják. A húst a nyárson a férfi süti. És mindezt anélkül, hogy a nő vezényelne. Mindenkitől elnézést kérek, akiknél ez szintén így működik és nem titkolom, nálunk személy szerint nem és többet látok olyan háztartásokat, ahol inkább az a jellemző, hogy a férfi nem mozog otthonosan a háztartás dolgaiban.

IMG_0648

Az eső ellenére 5 perc alatt, Ajsát, Alinát és Alisszát legalább 50 nő fényképezte le.

Szúza-Csogazanbil- Sustar

Aliék felajánlották, hogy ha akarunk maradjunk még egy éjszakát náluk. Azonban, minél előbb délebbre szerettünk volna érni a Perzsa-öbölhöz, ezért elköszöntünk a reggelit követően. Reggel még megnéztük a francia régészeti várat, és az ásatási terület leleteit. Több fejlesztés és ásatás is zajlott az elmúlt 10 évben. A vár után még benéztünk Alihoz a falafelsütödéjébe, ettünk nála még egyet és megköszöntük a segítséget és folytattuk az utunkat délnek. A város határában az ahvazi főút mellett megtaláltuk a helyi LPG gázkutat (gazmayo), ahol teletankoltuk a gáztankunkat. Itt is egy liter probán-bután gáz 400 tumán volt, kb. 30 Ft. A főútról hamarosan letértünk balra, még a shushtari leágazó előtt, hogy megtekintsük a csogazanbili régészeti múzeumközpontot, ez nem ott van ahol a zikkurát, onnét kb. 35 km-re északnyugatra található. A múzeum feldolgozza, a régészeti feltárás eredményeit, és részletes leírások vannak az ókori Elám/Ilám államról, amely egykor a mai Huzisztán területére is kiterjedt. A régészeti múzeum kertje nagyon szép ligetes datolyapálmás, a külső része a múzeumkertnek ásatási terület, amely az egykori Hafelt. A múzuem vezető említette, hogy mennyi német és francia jön lakóautóval szezonban. A múzeumkertben a gyerekek kutyákkal játszottak. Csogazanbil zikkurátját is megnéztük ezután, az odavezető úton több tucat sivatagi sakált láttunk az útszélén. A múzeumbelépő árak nagyon megdrágultak, 10 éve Ahmedinazsán kormánya alatt egységesek voltak a jegyárak a helyiek és külföldiek tekintetében is. 10 éve 5000 riál volt egy jegy, kb. 100 Ft. Jelenleg az átlag belépő ára 200.000 és 300.000 riál, vagyis 1500, 2250 Ft. Az iráni állampolgároknak általában a 8-ada a külföldi jegyáraknak. Most gyerekekkel csak kintről tekintettük meg a csogazanbili zikkurátot. Belül gyerekekkel úgysem olyan érdekes, távolról jól látható az egész lelőhely. Csogazanbil környékén már számos étkezde, bolt és vendégház van 10 éve még semmi sem volt. Látszik, hogy itt is fejlődik a turizmus. Csogazanbil és Shushtár között építik a vasutat, látszik, hogy az ipari fejlesztés töretlen. Shushtár, a vizek városát nyugati irányból értük el. Ez a város is sokat fejlődött az utóbbi 10 évben.

IMG_0688

Szúza városa, a várból, a kúpos mecset Dániel próféta sírhelye

IMG_0728

Chogazanbil távolról.

Sustari napok

IMG_0863

 

Sustarba a vizek városában is jártunk már 10 évvel ezelőtt, de most alaposabban megnéztük. Először a városba beérve a csogazanbili útról, a régi Szaszanida időszak várromját néztük meg és letekintettünk a város alatti alagútrendszerbe. Az emberek már 1300 évvel ezelőtt is földalatti járatokat ástak, hogy a nyári pokoli hőséget a föld alatt el tudják viselni. Itt észak Huzisztánban nyáron nem ritka a 52-53 fok árnyékban, ami az azért a helyieknek is embert próbáló. 12 és déltuán 6 között nyáron a városok üresek, nem csak a szieszta végett, hanem az embertelen meleg miatt. A várromjainál egy motoros rögtönzött idegenvezetőnk mellénk szegődött, gondoltuk jöjjön, de a végén baksist akart kérni több, mint 100.000 riált, de mivel egy szót sem beszélt angolul, csak fársziul magyarázott, miért adtunk volna egy tumánt is a jövevénynek. Végül belátta, és odébb állt. Szürkületkor még megnéztük a vízi malmos belvárost, most sokkal jobban le van kerítve, és nem emlékeztünk, hogy tíz évvel ezelőtt fizetős lett volna. Most a belépő 200 ezer riál vagyis kb. 1500 Ft/fő. Este a városban a Marianna és az Alina evett hast, ez egyfajta helyi babfőzelék citromlével, ára 150 Ft, 20.000 riál. A belvárosban este még fagyiztunk, gyümölcsös tejturmixot ittunk, vettünk egy gumipókot, mert a bolgár gumipók elszakadt. Ezt követően kezdődött el a szálláskeresésünk. Először két szállodát néztünk meg a bazártól messze a Shusztar Hotelt és a Tourist Hotelt. A belvárosban még két tradicionális szállót néztünk meg. Azonban azok drágák voltak és a Tourist Hotelt választottuk végül. A szálloda megfelelő volt, reggelit is kaptunk, végül két éjszakát maradtunk ott. Éjszakánként 110.000 tumánt fizettünk. Shustár, a vizek városa, de azon kívül számos egyéb építészeti remekmű és régi mecset, szentély is található a városban. A óváros bazárja is nagyon érdekes, de sok a modern behatás is az utóbbi években.  A város szélére sok helyen bejár a huzisztáni sakál.

IMG_0714IMG_0867

A városban egy kellemetlen szituációban is volt részünk. A központban mentünk fagyizni és az egyik kereszteződésnél ránk dudált egy bajszos férfi. Utána megelőzött és kiszállt a kocsijából (egy fehér Saipa Saba autóból). Elég morcosan jött felénk szerintünk részeg volt, vagy tudatmódosító szertől bódult állapotban. Majdnem nekünk esett, az utcáról fiatalok jöttek segíteni, és elzavarták. Elhúzott a kocsijával, de mondták, hogy várjunk mert őrült és követni fog. Vártunk egy pár percet, a forgalom is nagy volt a shushtari bazárnál. A következő kereszteződésnél balra fordultunk, de a fickó hírtelen meging mögöttünk volt, magyarázott, hogy álljak félre. Az egyik elágazónál végül megálltunk, kiszálltam, hogy megbeszéljük a dolgot. Odajöttek megint az utcáról segíteni a félreértést, kiderült, hogy a kocsijának az elejét, valaki összetörte, a lökhárítót, az első lámpákat, indexburát. Mondta a fickó, hogy mi voltunk, de én mutattam, hogy a kocsinkon nincsen semmi sérülés. Végül nagy nehezen belátta, hogy nem mi lehettünk. Olyan részegen vezetett, hogy azt se tudja mi történt a kocsijával. Nagyon valószínű, hogy ő törhette össze a kocsiját, csak már nem emlékezett rá. Az utcáról egy férfi mondta a részeg Saipásnak, hogy húzzon el, örüljön, hogy nem hívnak rendőrt, mert részegen nem csak bevonják a jogosítványát és pénzbüntetést kap, hanem 100 botütést és 3 nap elzárás is jár a tiltott alkoholfogyasztásért.IMG_0807

Sustar- Ahvar (Huzisztán)

Sustárban eltöltött két szállodai éjszaka után, már szerettünk volna tovább indulni. Azonban reggelre láttam, hogy  még több hűtőfolyadék hiányzik. Gondoltam, hogy vagy a hűtő lyukas, vagy valamelyik hűtőcső. Még pár nappal ezelőtt Sumar/Sumér település előtt egy fekvőrendőr fel volt gyűrődve és ott a kocsi bal első fele elég nagy ütést kapott, ezért gyanakodtunk, hogy a hűtő is ütést kapott. Reggeli után kerestünk szerelőt. Közben találtunk LPG szervizt is, ahol az esztergáltatott dish átalakítóhoz, kaptam plusz gáztömlőt és egyéb csatlakozót. A szerelő könnyen megállapította, hogy a hűtőbe csatlakozó műanyag csonk elrepedt, azért folyik a hűtőfolyadék. Mondták, hogy megragasztják és jó lesz minden, de minimum 2-3 óra a ragasztás. Közben a szerelőnél megismerkedtünk Alival, aki ott szereltette a műhelyben a Saipa Zaymand (Nissan licensz) kisteherautóját. Meghívott a szerelés és a ragasztás idejére a házukhoz, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a vízi malmokra, az óvárosra, és a vízi kanyon pálmafás részére. A szerelő melletti édességboltból még kaptunk egy tál süteményt és egyéb helyi finomságokat ajándékba. Az iráni vendégszeretet mértéke határtalan, itt is látszik. Alinak a háza tényleg csodálatos környezetben fekszik. Bemutatta a lányát, feleségét, és a két fiát. A fiai nagy motorosok, a három lányunkat elvitte egy rövid próbakörre az utcában. A lányoknak nagyon tetszett a motorozás. Délnyugat Iránban értsd Huzisztánban, a motorozásnak nagyon nagy hagyománya van. A 4 és fél millió lakosra több mint másfél millió motor jut. Minden fiatal motorozik. Több motoros banda van. A köbcentik többsége 125 és 250 közötti, a motorok iráni (Kavir, Barez, Kahez), tajvani, kínai (Volga, Kumgo, Kimba…) vagy japán (Honda, Suzuki, Yamaha) gyártmányú. Rendszám már 50 cm3 alatt is kell Iránban. Viszont biztosítás és bukósisak nem kötelező. A motorokon ázsiai szokás szerint akár 3-an 4-en is ülnek egy 125-ös endurón.IMG_0897

Alissza Enna motorozik

Ahvaz- Abadan-Khorramshahr- Sarbandar- Gorgor falu

Ahvazban reggel sétáltunk a bazárban még, ittunk babán turmixot, a gyerekek ettek fagyit. Itt volt finom tápióka bogyós üdítő is. A metropolisz nevezetessége a nagybazár és a Karun folyó, amely Shushtar fő folyama is. Modern hidak szelik át a folyót több ponton, nemrég adták át az ahavazi metrót is, sajnos nem próbáltuk ki. Abadan felé haladtunk a gyorsforgalmin, a táj sivár dél huzisztáni, olajkutak és fúró tornyak emelkednek ki a félsivatagos pusztaságból. Elérjük Abadan városát, amely térségét az utóbbi pár évben Arvandi szabadkereskedelmi zónának nyilvánítottak, az egyszerűbb adózás az autóimportnak kedvez. Népszerű Kia Optima és Hyundai Genesis modelleket hoznak be az Arvandi zónán keresztül. Irán egyik legfőbb kereskedelmi partnere Dél-Korea, a koreaiak már a 80-as évektől jelen vannak az iráni autóiparban (pl. Kia Price, Hyundai H100…). 10 éve az Arvand folyó torkolatánál az iraki határ mellett találkoztunk egy koreai delegációval is. A koreaiak gáz és olaj készletük többségét Iránból szerzik be. Dél-Korea nagy LNG és LPG fogyasztó.IMG_0904

Abadan kikötőjénél, az Arvand folyónál mini oriáskeréken Ajsa és Alina. Természetesen kézi hajtású volt.

     Gorgor falu- Mahshahr- Hendijan- Busher- Dandar Deyyer- Kangan

Egy arab családnál aludtunk egy kis faluban, reggeliztünk Mohamedéknék tojást és lavast. Éjjel hallottuk, hogy nagy szél van, hát reggelre még nagyobb szél lett. Indulás után már az úton lehetett látni, hogy nagyon erősödik a szél. Mohamed kikísért minket, a busheri elágazóhoz Bandar-e Mahshahrig. Onnantól, a szélvihar átment homokviharba, sok autó leállt az útszélére, mi 20-30 km/órás sebességgel haladtunk Hendijan irányába, az úton kb. 100 km volt a kritikus, akkora homokvihar volt, hogy a látótávolság nem volt 5 méter. Amikor közelebb értünk a tengerparthoz, vagyis a Perzsa- Öbölhöz, amely az Indiai-óceán egy melléktengere (öble), a homokvihar alábbhagyott, majd végül teljesen megszűnt. Bandar-e Gonavehbe nem mentünk be, 10 éve, már úgy is jártunk ott. Busherh előtt megnéztünk három szigetet (Sara, Shir, Nafan) a tengeren, híddal vannak összekötve a szárazfölddel. A szigetek, teljesen kopárak, az egyiken csak ipari létesítmények, a másikon horgásztanyák. Ki akartunk szállni pisilni, de még itt is akkora szél volt, hogy ahogy kinyitottuk a kocsi ajtaját kikapott egy térképet a szél. A Peti is futott a sapkája után. Itt a nagy szélben kitisztítottuk a légszűrűt, hát, volt benne, rendesen homok. Reméljük a motor nem kapott belőle.IMG_0926

Busher város tengerpartja is változott az utóbbi időkben

Az akkumulátor és a hűtő is állt a homokban, pedig, már 200 km-el elhagytuk a homokvihar. A szigetek után megnéztük, Busher parti részét, az elmúlt 10 évben sokat változott. Jobban kiépítették. Itt értük el a perzsa részeket, eddig az ország nyugati részén kurd, lor és azeri részeken voltunk. Úgy néz ki, mint általában lenni szokott, Iránban is a perzsa részeket fejlesztik.

IMG_0932

A parti sétányon álltunk meg. Eddig sem volt szívderítő az idő, de most még az eső is eleredt. Ezeket a népeket viszont ez csöppet sem zavarja. Szerintem otthon ki sem jönnének, ha ilyen esőre áll, de ha igen, ezen a ponton már akkor is motyóznának és mennének haza.IMG_0944

Ettünk egy mobil büféből csicseriborsót, a gyerekek sült krumplit. Aztán igazi ínyencek voltunk, babán shake, nutella shake, fagyi, gumicukorral kávé és csokis fánk egy amerikai mintára készült és elég kellemes kis helyen szintén a parton. Egy ilyen cukrászda, helyi viszonylatban drága, kb. 2.200 Ft-ot fizettük. Busherből után már szürkületkor indultunk el, a helyi LPG kutat nem találtunk meg, így benzint tankoltunk. A parthoz közelebbi úton mentünk délkeleti irányba Bandar-e Dayyer irányába. Ott 10 éve egy hajógyárosnál aludtunk, meg van még a száma, de nem túrtuk most elő. A táj nagyon szép Dayyer felé, szél faragta sziklaképződmények, szinte marsbeli tájakon haladtunk keresztül. Szállást Bandar-e Kanganban találtunk. Előtte még késő este a gyerekek trambulinoztak, körhintáztak és vattacukroztak a tengerparti sétányon. Kangan sétányai, parkjai nagyon szépek.

IMG_0933

Víztároló ciszternák a kősivatag szélén.

Kangan- Bandar Charak

Későn tudtunk indulni a szállásról, mert a gyerekek nagyon fáradtak voltak. Ajsa reggel matekozott. A szállodában dolgozók itt is mindenféle finomságokkal kedveskedtek a gyerekeknek. A reggeli után megpróbáltunk pénzt váltani a városközpontban, de a váltó csak 5-6 fele nyit délután. Így elindultunk keletnek a 96-os főúton, többnyire gyorsforgalmi osztott pályás út, ez visz Bandar Abbaszba. Út közben érintettük Asaluyeh és Parsiyeh ipari központokat. Itt vannak Irán legnagyobb kőolaj finomítói és villamos energia erőműi. A Perzsa-öböl középső része ez, a kőolaj kitermelés, főként Laván és Hendorabi szigetek környékéről származik. Útközben kerestünk gázkutat, de csak erre fele is csak CNG volt, LPG csak palackos volt egy kis településen, de mi nem merjük átfejteni palackból a gázt a kocsiba. Egy helyen még Bandar Emam mellett próbáltuk két nappal ezelőtt, de megtudtuk, hogy ha palackról van töltve az autó, a felesleges levegőt ki kell vezetni az autó gáztartályából, sajnos nekünk nincsen olyan.

A mai napi végcél a kikötő volt, vagyis Bandar Charak, ahonnét Kis szigete fele indulnak a kompok. A komp éjszaka is járt, de mi nem akartunk éjjel menni. Charak kisvárost felfedeztük, a gyerekek pizzát ettek, mi falafelt. A helyi cukrászdában finom rózsás fagyit ettünk sárgarépa lé turmixszal. (Értsd sárgarépa lébe amit frissen centrifugálnak tesznek egy jókora adag fagyit. Borzasztóan hangzik és nekünk otthon eszünkbe nem jutna ilyesmit elkövetni, de megmondom, nagyon finom és üdítő.)  Megnéztük a helyi szállodát is 80.000 tumán lett volna, de inkább sátraztunk, a városi parkban. Sokan helyi is sátrazott, mi pavilon alá tettük a sátrak, helyes döntés volt, mert éjfél körül eleredt az eső, igaz nem esett sokáig. Irán szinte mindegyik városában vannak kialakított sátorhelyek, mivel az irániak ünnepnapokon pihennek, piknikeznek a parkokban. (Értsd minden hétvégén!!!)A többség nem alszik a sátorban éjszaka, csak nappal ledőlnek itt és esznek isznak. Viszont a parkok biztonságosak, a legtöbb park a rendőrséggel, katonasággal vagy vám és pénzügyőrséggel szemben van, egyes parkokban biztonsági őrség is működik. Minden park vizesblokkal ellátott, de a higiéniás körülmények nem ütik meg az európai szintet.IMG_0969

A kish-szigeti átkelésre várva, megnéztük a Bandar Charek melletti régi zikkurátot, és imahelyet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s