Kompolás Kish szigetre, Kish szigeti napok

 

Délután 3-kor indult a komp Bandar Charek-ből Kish-re. Mi az elsők között álltunk föl a kompra és még jó ideig eltartott, mire megtelt a jármű és menetkész volt. Szinte mindenki, mi is fölmentünk az emeletre ahonnan nagyon szép naplementében volt részünk és elég hamar láthatóvá váltak Kish partjai. Előttünk két afgán rendszámú autó állt, köztük egy böszme Toyota dzsip. Utasaikkal később Kishre érkezve megismerkedtünk. Heratból utaztak ide. (ÉNy Afganisztán). Vadi új Toyota 4runner-el és Camry-val jött a két család, összesen 10 fő, 6 gyerek 4 felnőtt, ruházatukból ítélve nem a szegény afgán vendégmunkás volt. Kevés afgán engedhet meg magának 5 csillagos szállodai nyaralást az iráni hawaiion, vagyis Kish szigetén.IMG_0995

Kish szigetét még Reza Pahlavi sah idején kezdték fejleszteni, a 60-as években már Irán Hawaii-nak számított, előbb volt közvilágítás és aszfaltos út Kishen, mint a Perzsa-öböl túloldalán Dubaiban. A 79-es iszlám forradalom előtt számos bar és diszkó működött itt, sok amerikai is járt annak idején ide szórakozni. A sziget ovális alakú, a legtávolabbi pontja is 18 km. Területe kb. akkora mint Kvarner öbölben Rab szigetének, de a lakossága 30.000 fő. Mindenfele 2-szer három sávos gyorsforgalmi utak, és datolyapálmafa sorok. Itt nyaral a teheráni, iszfánáni, sirázi jómódú elit. Egyes luxus szállodákban egy szobáért akár 1000 dollárt is kérnek.IMG_0974

Volt némi bürokrácia, majd neki vághattunk Kishnek. Mivel Kish szigete szabadkereskedelmi zóna és adómentes, ezért vámügyileg kiléptünk Iránból. Kish szigete 30 napig vízummentes.  A lakosság is elég vegyes, dolgozik itt sok afgán és tádzsik vendégmunkás, pár éve még filippinó taxisok is voltak, de ők elmentek Ománba.

IMG_1000

A szigeten a rendszám is más, mint a szárazföldi Iránban, Ajsa és Alina egy Mustánggal.

Késő este nem sok fogalmunk volt, merre induljunk, de nem kellett nagy érzék megtalálni a centert. Kellett volna pénzt váltanunk, amivel egyébként folyamatos küzdelmeink voltak eddig is, most gondolván, hogy turista hely Kish, reméltük, hogy sima ügy lesz a váltás. A központban bementünk Kish Trade Centerbe ahol a váltó és mindenhol máshol is, zárva volt már. Egy egészen más világba csöppentünk. Modern és szép minden, még a mosdó is közelít a higiéniás elvárásainknak, ami nagy megkönnyebbüléssel tölt el. Na de rossz hír az rossz hír, pénzünk nincs viszont nagyon éhesek vagyunk. Tovább próbálkozunk. Mivel sokkal fejlettebb hely ez itt, mint a szárazföld, reméljük, hogy talán tudunk fizetni az otthoni bankkártyánkkal. Ellentétes információink vannak ez ügyben. Egy gyorsétteremben gyorsan eloszlanak a kételyeink, nem tudunk fizetni a kártyánkkal sem és valutával sem, viszont nagyon kedvesek és megengedik, hogy együnk és másnap fizessünk. Mondván mi a vendégeik vagyunk, a gyorsétterem nagyon drága volt, kb. 7500 Ft-ot fizettünk (igaz volt benne hal és rák is). Akkor már nagyjából megvan a napi target már csak sátorhelyet kell találnunk. A nagy görög hajó roncsánál is van egy szép kis park, talán jó lesz, de azért rákérdezünk egy ott parkoló fekete dzsip  (Jeep Wrangler) telefonon beszélgető sofőrjénél, hogy gond-e, ha itt sátrazunk. Nos, igen, gond de nagyon segítőkész és felajánlja, hogy elvisz egy másik majd egy harmadik helyre is, ahol talán sátrazhatunk. Körbejárjuk nagyjából a szigetet és mi közben drazsézunk, mert benzinünk sincs túl sok maximum 50 km-re elegendő. Tankoltunk volna, de mivel nem tudtunk váltani, ezért megkellett várni a másnap reggelt. Végül elvisz a City parkba és a központba egy nyugalmasnak nem mondható parkba és ezt mondja, itt sátrazhatunk, nem gond de inkább menjünk el hozzá aludni. Na jó, menjünk. Magyarázza, hogy a testvére és az anyukája lakik náluk de az anyukája nincs otthon. Ő igazából a testvérénél (mármint másik) alszik csak mi maradtunk a lakásba. A bátyja egyébként nem tűnt boldognak, hogy lát bennünket ami azért érthető. Minden esetre mivel késő van már, maradunk. Mohammad Reza elmegy. Reggel jön vissza 9 körül zuhanyozni és megy dolgozni.

IMG_1004

Reggel a szokásos időben, ami nem túl korai, mert képtelenek vagyunk időben fölkelni és a reggelizés is mindig elhúzódik, elindulunk. Kicsit hülyén, éreztük magunkat és zavarba ejtő az is, hogy egy idegen házban magunk voltunk.

IMG_1031

Pénzváltás után kifizetjük a tegnapi vacsoránkat, és nyakunkba vesszük a szigetet. Elmegyünk egy nagyon szép partra ahol homokos a tenger. Gyönyörű bungalókat látunk, meg is kérdezem mennyi itt egy éjjel, de sajnos nem a mi kategóriánk. Az udvarban szép madarakat tartanak és mi lázas tollgyűjtésbe kezdünk. Ez nagyon jellemző ránk. Mindent összeszedünk és természetesen nagy terveink vannak a zsákmánnyal. Szeretnénk fürdeni is, de attól tartva, hogy a hotel nem fog nekünk örülni inkább tovább megyünk. Visszamegyünk a nagy görög hajóroncshoz. Nagyon kellemes park van itt és erős szél tehát a fürdés továbbra is kizárt. Elég korán olyan 5 és 6 között már megy le a nap. Ahogy a naplemente közeleg, úgy telik meg a part turistákkal (persze mind helyi). Hozzák már a tevéket is és természetesen mi sem maradhatunk ki a tevegelésből. Anya, Ajsa és Alina kombinációban szállunk, föl apa pedig rögzíti az élményt. Én már ültem tevén Tunéziában és arra emlékszem, hogy elég parás volt, amikor föláll. Ezekre egy rampáról kellett fölszállni tehát ez a része elmaradt, de én továbbra is tartottam tőle, hogy ez az egész pereputty lefordul a púpról és mi csúnyát koppanunk. Apa meg persze hajszolta a hajcsárt hogy még a „dariáig” azaz a tengerig vigyen ki minket én meg küzdve a félelmemmel, mert azt nem szerettem volna, hogy a gyerekek észrevegyék a fogaim között sziszegtem felé, hogy dehogy a tenger hanem vissza de csak szép lassan és óvatosan aztán elég lesz már ebből. Huh, na, ez is megvolt. Gyerekek persze élvezték, Ajsa máris kész egy következő körre, leszállni sem akar. Mindeközben nagyon sokan lettek valóságos tömeg és mi jobbnak látjuk odébbállni. Mohammed Reza mondta, hogy senkit nem zavarunk és nyugodtan aludhatunk náluk, de mi nem így gondoltuk. Vacsora után kezdjük a sátorhely keresést. Egyébként eddigre már töviről hegyire bejártuk a szigetet. Találunk is egy klafa helyet a parton. Megkérdezzük a parkőrt, ő pedig a rendőrséget és hurrá, mehet a dolog. Megmutatja, merre vannak a mosdók. El is megyünk fogat mosni és már éppen végzünk, amikor kintről szól a apa, hogy gyertek, mert itt van a Mohammed Reza, akit egyébként mi Mr. Pitternek nevezünk mert rendszerint így szólítja apát. Felejtsük el a sátrat, menjünk hozzá. Megkönnyebbülve követjük a fekete autóját hozzájuk. Ismét a nappalija padlóját díszítjük mi öten. Most már azért könnyebb szívvel.

IMG_1060

Aztán szépen olvad a jég a bátyja és annak felesége is kezd nyitni felénk, ami egyértelműen Alisszácska érdeme. Kérdezik a terveinket és mi mondjuk, hogy konkrétan a delfináriumban szeretnénk menni, ami információink szerint a második legnagyobb Tokió után. Persze, hogy meg kell nézni. Ehhez mérten a belépő is igen húzós, de hát egyszer élünk. Egyébként a bátyja, akinek a neve Maszud elkísér bennünket egy ismerősének az utazási irodájába, akinél kedvezőbb áron vehetjük meg a jegyeket. Innentől kezdve nagyon barátságosak már velünk. Nagy izgalommal várjuk a délutánt. 3-ra kell oda mennünk és 9-ig tart majd a műsor, ami egy kombinált eseménysorozat.

Megérkezünk és beállunk a kígyózó sorba, ami azért elég jól halad, lévén, hogy mindenki jeggyel van már itt. Bent bájos sárga kendős, fehér egyenruhás hölgyek terelik a tömeget a megfelelő helyszínekre.

IMG_1052

Első állomás a madárpark rész, ami egy meglehetősen nagy terület fölülről lehálózva, amit benn járva nem érzékelünk. Olyan, mintha szabadon járnánk a szintén szabadon élő madarak között. Főként a páva a nagy szám, ami most éppen udvarlós időszakában szépen széttárja azokat a csodálatos farktollait és legyezget vele. Volt még valami nagy testű madár is, aminek csúnya nagy strúmája volt, de azért nem viszik túlzásba az információs táblákat, sőt nem is láttunk, de angol nyelvben nem is reménykedtünk. Egyébként valami nagyon érdekes perzsasággal fogalmaznak angolul úgy, hogy abból bevallom nem sokat értek időnként. Flamingók, tukán meg ilyesmi. Menet közben pedig azért ők is arcátlanul megfognak minden lehetőséget és vagy 8 helyen lehetett különféle madarakkal fényképezkedni. Mi is csináltunk egy családit a kicsikkel egy emu hátán.

A következő állomás a hüllők ahol szintén vannak fotósok, ezen felül még egy hennára is van lehetőség beülni és persze a büfékből is legalább annyi van, mint az állatokból.

IMG_1104

Ezt követte egy rövidke cirkusz, ami a produkciók minőségét illetően olyan otthoni családi sátras cirkuszra emlékeztetett. Tudni kell, hogy mi nagyon nagy cirkuszba járók vagyunk. Anyukám erről gondoskodik sok egyéb program mellett. Alisszának ez volt az első cirkuszi előadása és mondható, belevaló volt, úgy tapsolt és sikított, ahogy kell.

Ezután láttunk egy kisebb állatkertet majmokkal még és már igen türelmetlenül vártuk a delfineket. Persze még betereltek előbb bennünket egy kis pihenőre további fényképezkedés és büfézés, zsibvásár gyanánt. Itt volt egy kis pihenő és ezt követően vezettek bennünket be végre a stadionba, ami legalább ezer férőhelyes volt és ezt mind dugig megtöltötték az emberek. Valóban szép nagy medencék voltak a delfinek számára föntről pedig karikák lógtak. Mindenki izgatottan várta az előadást. Ami még nagyon lényeges, hogy volt egy óriási kivetítő is. Ezen ment 20 perctől a visszaszámlálás a kezdetig majd felváltva a show alatt a résztvevők (de nem az állatok, hanem az idomárok) képmása és legalább ennyiszer jelent meg a közönség maga is, amit egy kamera pásztázott egész idő alatt. Ez roppant lelkesedéssel töltött el még bennünket is, a helyieket pedig még nálunk is jobban pörögtek ezen. Az előadást követően egyébként DVD-n meg is lehetett vásárolni vélhetően a kivetítőn lejátszott felvételt.

A show előadása az iráni himnusszal kezdődött, mindenki felállva énekelte. Az óriás kivetítőn az iráni zászló volt látható.

Végre elindult a műsor, előkerült egy Csányi Sándorra és egy Shobert Norbihoz hasonló szefárd karakterű idomár akik szerintem inkább voltak színészek, a mi legnagyobb bánatunkra, ugyanis ezek az emberek szerepeltek a műsor túlnyomó részében. Rengeteg volt a duma, ami biztos nagyon mulatságos volt, de mi nagyon keveset értettünk belőle. Aztán előjött még Dudilu, az oroszlánfóka is és mi már kicsit kezdtük azt hinni, hogy sosem lesz itt delfin. Jött még fóka is, azt a „Norbi” megtáncoltatta.

IMG_1122

Még a közönségről annyit, hogy ezek aztán mindent beleadtak. Tapsoltak, kiabáltak, sikítottak. A lelkesedés szinte kézzel fogható volt, könnyű volt élvezni velük ezt a nekünk nem nagyon tetsző műsort is. Nekem nagyon tetszett ez a hozzáállás.

El kell mondjam, mire végre előkerült két delfin, lelkesedés ide vagy oda, mi már kissé ellankadtunk. Kár, hogy ennyire a végére hagyták. És még ekkor is rengeteg volt a beszéd és az állatok nem sokat produkáltak, a műsorvezető páros annál inkább. Eztán következett, hogy nicsak, a delfin tud festeni is és újabb hosszú percek azzal teltek, hogy a szájába tett ecsettel oldalra ingatta a fejét, a hapsi meg húzkodta előtte a papírt. Így készült egy naplemente. Akkor aztán már apánk nagyon kiakadt, amikor az így készült képet ismét hosszú percek alatt árverezték. A nyertes kb. 60.000 Ft-ért vásárolta meg az alkotást.

Szerintem úgy kb. az utolsó 20 percben jött be egy kevésbé vonzó és szereplő egyéniségű idomár, aki már tényleg az volt. Ő valamit bohóckodott az állatokkal, ami látványosabb volt, de számunkra csalódás volt ez a műsor. Batumiban a fél órás előadás alatt többet hoztak ki az állatokból, mint itt.

Azért boldogok voltunk, a gyerekek is és ez volt a lényeg. Még egyet tépelődtünk, hogy menjünk-e a megörökíteni magunkat ennek a nagyszerű estének memorandumaként a delfinnel. Ajsa nagyon szerette volna. Apa viszont már épp elég pipa volt csalódottságában, úgyhogy be kellett vetni mindent, hogy belemenjen a dologba, de azért végül beadta a derekát.

Ezután hazamentünk és tovább mélyítettük a barátságunkat Maszuddal és Razival ami nagyon könnyű volt mert roppant kedves és barátságos emberek voltak. A gyerekek is nagyon megkedvelték őket, úgyhogy innentől ha hazaértünk már rögtön hozzájuk vették volna legszívesebben az irányt.

Voltunk náluk vacsorára is, amikor a család többi tagja és a barátok is eljöttek, hogy a „csodánkra járjanak”.

A következő fordulat még az volt, amikor Mr Pitter bejelentette, hogy jön haza a mama Iszfahánból. Gondoltuk, akkor most már tényleg itt a vége, nem zavarunk tovább. Annyit még az etnikai elosztásról, hogy Mr Pitter anyukája törzsgyökeres Kish szigeti arab, apuka perzsa. Mr Pitter inkább perzsa vonásokkal bírt, Masud viszont arab. További családtagok Dubaiban, az ország egyéb városaiban, Ausztráliában, Finnországban, Német országban és az USA-ban, Kanadában is. Csak az ő családjukban 10 orvos volt.

Megérkezett mama. Ajsa baráti közeledése gyanánt megmutatta neki a delfines képünket. Nem volt az a mosolygós fajta, de ha belekezdett, márpedig belekezdett és az a fajta módon, aki tudja, hogy nem értjük, de ettől ő még csak mondja és mondja….Szóval mondta és cukikat kuncogott szinte minden mondat után. Sőt, később láttam, hogy ideje nagy részében ül a kanapén és telegramon hang üzeneteket fogad és küld, amire szintén rákacag azzal az ő kis kacajával. Nagyon aranyos volt és nagyon sok perzsa szót sikerült megtanulnom a jóvoltából. Gyorsan megkedveltük egymást.

A szigeten még megnéztük Harireh, 2500 éves kikötőjét és városát. A kikötő romja között sétálva a közvetlen tengerparton, olykor veszélyes volt, mivel a tenger felé nyitottak voltak a történelmi áruszállító járatok, vagyis a sziklák egyes helyeken nyitott volt. Ez által aki nem figyel simán belepottyanhatott a tengerbe. A ciszternát ami a déli részek nagy jellegzetessége. Itt tartották az édesvíz készleteket. Fehér, kúp alakú építmény a földfelszínen, belépve vagy betekintve pedig egy igen széles átmérőjű kb. 20 m és kifejezetten mély (min. 15 méter mély) ’kút’ amit sok helyen nem zártak még le. Óvatlanul simán bele lehet sétálni, én többször is elképzeltem a szitut és nem volt jó.

IMG_1120

Jártunk még Kharizban, a földalatti városban, ami azért volt fontos régen, mert az édesvízzel kereskedtek az egész öböl mentén. A földalatti város is több, mint 1000 éves volt. Nem vitás, itt az éghajlat 1000 éve is kegyetlen meleg lehetett nyáron, amikor a napi átlaghőmérséklet a 40 fokot meghaladja. Az emberek régen klíma nélkül földalatti vermekben, alagutakban vészelték át az irdatlan meleg időszakot. Nehéz lehetett a föld alatt hónapokat eltölteni, általában a nagyon meleg időszak májustól októberig tart, 5-6 hónap. Ez egy föld alatt 14m mélyen kialakított folyosó és egyben víztározó rendszer. A lehullott esővíz a korallrétegen keresztül, mint természetes szűrőn keresztül szivárog le ide és azt gyűjtötték itt össze. Kb. 15 éve újíttatta föl egy Németországból haza települt iráni és alakított itt ki egy nagyon hangulatos éttermet is. Nagyon kellemes hely. Az étterme is nagyon különleges hely, csodálatos atmoszféra veszi körül a földalatti városban. Khariz földalatti városrész belépőjegyes volt, de nem volt olyan vészes 15.000 tumán/fő. A régészeti múzeuma is nagyon érdekes volt, a kiállítás végén számos történelmi térkép is volt főként Hormozgánról, de a történelmi Perzsia egyéb tartományai is szerepeltek néhány régi metszeten.

IMG_1068

Kish szigeti élmények gyerekszemmel:

Voltunk a delfináriumban először jöttek a madarak volt papagáj, páva, tukán, flamingó, emu, sas, és japán gyöngytyúk utána jöttek a hüllők volt kígyó, kaméleon, leguán azután jött a cirkusz és nagyon jó volt. Azután jöttek a majmok meg a pingvinek és jött a finálé először jött a rozmár úgy hívták, hogy Dunior jött foka és a delfinek nagyon jók voltak. Utána rábeszéltem anyut és aput egy közös fotóra és delfin simogatásra. Elég hosszú program volt, de megérte délután fél négytől este 9-ig tartott.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: